Esküvő a Fotós Szemével - Beszélgetés Halász Nóra Fotóssal

Egy esküvő elképzelhetetlen fotózás nélkül. Halász Nóra fotós osztotta meg velünk tapasztalatait és tanácsait ezzel kapcsolatban...

♥ Mióta foglalkozol fotózással, és mi ösztönzött arra, hogy ezt a foglalkozást válaszd?

♥ Viszonylag későn kezdtem fotózni. Körülbelül tíz éve, és öt éve már komolyabban, profi szinten űzöm. Világéletemben társasági ember voltam, eredetileg rendezvényszervezéssel akartam foglalkozni, s a rendezvényeken egy idő után elkezdtem fotózni. Egyik alkalommal egy profi fotós ismerősöm megjegyezte, a kis gépemen látott képek után, hogy „elmehetnél fotósnak, olyan jól meglátod a témát, s jól helyezed”. Nos, így indult.

♥ Melyik műfaj áll hozzád a legközelebb, és miért pont az?

♥ A riport. A rendezvényeken való fotózáskor alakulhatott ki ez, s az emberközpontúságom okán is. A riportfotózás mozgalmasabb, izgalmasabb, és – talán – őszintébb, de nem megsértve a többi műfajt. Például, amikor esküvőt fotózok, szinte vadászom az őszinte pillanatokat. Ezeken az alkalmakon jobban figyelnek a fotósra, hiszen hozzá vagyunk szokva, hogy „ja, esküvő? Fotó? Akkor póz.” Ilyenkor szinte tényleg vadászni kell, de szerencsére jó érzékem van hozzá, hogy elkapjam ezeket az igazán szép és őszinte pillanatokat. Természetesen elkészítem a szépen beállított, „Tudod Nóra, kell a nagymamának egy kar a karban” fotót is . Persze ezek is nagyon szépek!

♥ Hogyan képzelsz el egy jó esküvői fotóanyagot?

♥ Változó, alapvetően függ, hogy a párnak milyen elképzelései vannak, mit szeretnének. De ha rám bízzák, a már említett elkapott pillanatok elengedhetetlenek, mindezt kicsit mozgalmasabb, riportosabb stílusban. Szabadabbak a képen szereplők. Nem csak ők maguk, hanem elhelyezés szempontjából is. Mindenképpen készítek beállított fotókat a párról.
S a legújabb, ami szerintem nagyon izgalmas, az úgynevezett kreatívfotózás. Ez hasonló a nyers riportfotózáshoz, megrendezett szituációk, mozgásban, izgalmasan, de mégis kicsit beállítottak. Ezek általában nem az esküvőn, s nem is az esküvő napján készülnek. Ez persze részletkérdés. Hogy mondjak példát: a pár kedvenc filmje a Keresztapa, és ebből a filmből vett részleteket játszanak el, miközben én fotózom őket. Vagy: őszi levélhullásban, erdőben, mezítláb sétáló menyasszony, a hatalmas fátylában. De volt falmászó pár is, akik falat másztak a gyönyörű ruhájukban. Ezek nagyon szép képek, s tényleg borzasztóan izgalmasak.
De én mégis jobban szeretem a Nagy Napon elkapni az igazi, őszinte pillanatokat, a mosolyokat, a könnyben ázott szemeket, az elpirulást, az izgalmat, vagy a fújtatást. Ezeket később visszanézni igazi öröm.

♥ Ha esküvőt fotózol, milyen helyszíneket választasz, milyen beállításokat (esetleg technikákat) alkalmazol?

♥ Általában megvan a párok határozott elképzelése. Ha nincs is ilyen, akkor is a pár dönti el, ugyanis a stílusuk és a habitusuk alapján választok. Ha romantikusabb, akkor inkább egy park, szép kert, például a martonvásári kastélypark. Az gyönyörű. Kis híd, tó, hatalmas fűzfák, kora tavasszal gyönyörű virágos rét, virágba borult élénk színű fák, nehéz ennél szebbet, s romantikusabbat elképzelni. Viszont van olyan ismerősöm, akit inkább istállóba vinnék fotózni, ahol szintén csodálatos fotókat lehet készíteni, és az ő habitusához az illene.
Megvannak az alapbeállítások: egymás mellett, egymás mögött, csók, kézcsók, kezek egybefonódva, a szerelmes egymásra pillantás, de ez is ott, a helyszínen jön. Függ attól, hogy milyen magas a vőlegény, s hozzá képest a menyasszony. Vagy, hogy például állapotos-e a menyasszony? Az nagyon érdekes, megható beállításokat tud hozni. Függ, hogy mennyire bevállalós, mozgatható a pár. Vagy, hogy van-e náluk plusz? Például egy kiskutya. Ilyen is volt.
Ami a technikát illeti, van az alaptechnikám, a felszerelésem, s a beszélgető képességem. Nincsenek betanult technikáim, nyilván tapasztalat az van, de minden esküvő más, nem igazán szabad sémákat alkalmazni.

♥ Milyen tanácsokat adsz az ifjú párnak a fotózás során?

♥ Csak lazán! Ha jó fotókat szeretnének, akkor segítsenek. Találkoztam fáradt menyasszonnyal, s kicsit unt vőlegénnyel. „Nem olyan fontos ez a fotózás dolog!” Ó, dehogynem! Máskülönben mit keresek én itt? Milyen jó lesz majd 10 év múlva elővenni ezeket. Beszélgessünk, mosolyogjunk, és szeressük egymást! Próbálok minél inkább beivódni a kettejük társaságába – ez most kicsit furán hangzik az előző mondatom után. De valóban így van. Hogy ne legyenek zavarban, hogy ne zavarjam én és a gép, az idegen, és hideg tárgy őket. Igyekszem sokszor kinézni a gépem mögül, hogy ne az objektívemet lássák, hanem a szempáromat, ami őszintébb arcvonásokat hív elő. Abból a szempontból van könnyebb helyzetem, hogy erre a napra már hónapokat készültek, s volt idejük hozzászokni a gondolathoz, hogy itt, ma ők a főszereplők, akikre mindenki kíváncsi. Különleges ruhákban, nem mindennapi szituációkban. Ritkán vannak zavarban. De sokat beszélgetek velük, vagy beszéltetem őket, hogy ne legyen unalmas. Mert el tud fáradni a pár is és a fotós is. Kell fokozni a hangulatot, és azt fenntartani.

♥ Hogyan kell elképzelni egy esküvői fotózás menetét? Milyen előkészületek vannak? Esetleg megismerkedsz előre az ifjú párral? Hogyan zajlik maga a fotózás, mennyi ideig tart? Milyen utómunkálatok vannak?

♥ Szeretek találkozni a párral előtte, leülni, beszélgetni. Ez nem csak azért kell, hogy lássam őket, milyenek az arcvonások, magasság, arányok, hanem a stílusuk, hogy milyenek egymással. Ez biztosan furán hangzik, de vannak nagyon nyitott párok, akik csókolóznak égen-földön, s vannak, akik a kép kedvéért is nehezen, mert ez nekik egy sokkal intimebb pillanat. Szükséges a személyes találkozó. Gyakran elkérem a kedvenc fotót saját magukról. Megbeszéljük, s kialakítjuk, hogy csak az esküvő napján fotózom a megérkezést, a kiszállást a szépen feldíszített esküvői autóból, a bevonulást, a szertartást, utána a beállított fotókat, a családdal, barátokkal, kettesben, majd az ünnepi ebédet, a köszöntőket, később pedig parti fotókat. Ez a legszokványosabb. S akkor erre annyi időnk van, ami a napba belefér. Általában megkapom, hogy mettől-meddig tart a szertartás, s utána van egy szabad óra mindenre, majd az ebéd, ez is ettől-eddig, s a parti, ami hajnalig tart.
Ha külön napon tartunk fotózást, akkor az mindenképpen 4-5 óra, de egy egész napot is át lehet fotózni, akkor viszont készülni kell ebéddel, uzsonnával, és sok folyadékkal. Ez eléggé fárasztó, így ez párfüggő is. Ki mennyire bírja.
Az előkészületek is a pártól függnek: mi az elképzelés, ha kellenek tárgyak, esernyő, piros pokróc, stb. akkor ezeket beszerezni, általában a pár dolga. Szoktam javasolni, hogy a helyszínt nézzük meg közösen, a fotózás előtt pár nappal.
Az utómunkák: a leválogatás mappákba, utána kisebb-nagyobb simítások a fotókon photoshopban, színek, élesség, képméret. Plusz létezik egy fotókönyv, aki kéri, annak elkészítem. Van jó pár alap sablon, beleválogatom a képeket, elküldjük, s a különböző szolgáltatónál előállítják ezt nekünk. Ezeket CD-n vagy DVD-n adom át. Nem szoktam előhívni, de ez is a megrendelőtől függ.

♥ Mit javasolsz, mi alapján válassza ki az ifjú pár a fotóst, aki megörökíti életük egyik legszebb napját?

♥ Nem igazán tudok javasolni. Ízlés kérdése. Rengeteg fotós van. Ha lehet, legyen ismerős, vagy ismerősnek az ismerőse, aki talán megbízhatóbb, bár van, hogy ez pont nem így van. Én mindenképpen – hazabeszélek – s javaslom a riportfotósokat. Egyszerűen izgalmasabb, s az úgymond „kötelező” szépen beállított fotókat, erős túlzással, de minden fotós képes elkészíteni. Szerintem legyen nő az illető, s lehet, hogy ezzel is hazabeszélek, de valahogyan a nőknek jobb érzéke van az ilyen jellegű, érzelmesebb témájú fotózáshoz. Akár a babafotózás, kivételesen, ha a férfifotós nem apa. Ami fontos az az, hogy a felszerelés legyen profi! Bár itt is van profi és még profibb, ebben az esetben a fotós ára dönti el a kérdést. Mindenképpen barátságosabb, és nyitottabb fotóst válasszanak. S ne csak a kötelező beállításokra törekedjenek, legyen kicsit lendületesebb a képanyag! S a fotós is! ;)

♥ Ha visszagondolsz az eddigi esküvői munkáidra, van-e esetleg olyan emlékezetes, vagy kedvenc történeted, amelyet szívesen megosztanál velünk?

♥ A legutóbbi esküvőmön a menyasszony aznap náthásodott be. Megfázás? Vagy csak idegesség? Ő éppen kisbabát várt, és nagyon szép fotókat készítettünk, pocak, anya és apa hármasáról. Visszatérve, fújta az orrát, jól kipirosodott, aggódott, hogy hogyan fog kinézni, kérte, hogy szóljak, ha becsillan. Nagyon helyes volt és kedves a szituáció, de szerencsére olyan izgatott lett, hogy a „hű szívem” helyett, „mű szívet” mondott, és így a nevetésben hozzápirosodott a pofija az orrához, így később az utómunkálatokban meg tudtam oldani, hogy ne látszódjon.


♥ Hol, milyen elérhetőségeken lehet Téged megtalálni?

♥ Létezik egy honlapom www.halasznora.com ott lehet nekem írni, az e-mail címem, amit mindig olvasok, a foto@halasznora.com. Van, mert ma már elengedhetetlen, facebook oldalam is www.facebook.com/halasznora és természetesen fel is lehet hívni a 20/466-85-86-os telefonszámon. Ezeken felül, megtalálhattok az ország minden pontján, mint a száguldó fotóriportert, miközben vadászom a témát! :)

♥ Kedves Nóra, köszönjük szépen az interjút! A további munkáidhoz sok sikert kívánunk, és minél több izgalmasabbnál izgalmasabb témát!