Farkas Adrienne alias Cimbilimbi♥ Aki meglátogatta már a blogodat, tudja Rólad, hogy szeretsz mesélni. Mesélnél nekünk most Cimbilimbiről?:)♥ Anyakönyvi nevem Farkas Adrienne, a gyöngyös blogvilágban Cimbinek, Cimbilimbinek ismer, aki ismer. Végzettség, szakmai múlt alapján bölcsész, nyelvtanár, személyügyis vagyok. Amúgy emberként középkorú ember- és állatszerető könyvmoly, akinek a feje lágyának az elmúlt 46 év alatt nem sikerült benőnie.:) Ja, és aki ha tehetné, éjjel-nappal gyöngyöt fűzne :)
♥ Mióta foglalkozol kézművességgel? Hogyan jött az ötlet, hogy ezzel foglalkozz?♥ Alapvetően befogadó típus vagyok: olvasok, nézek, hallgatok, ízlelek, csodálok. Az a bizonyos gyermeki kreativitás mélyen bennem rekedt, már az alsó tagozatos gyakorlati foglalkozásokon sikítófrászt hoztam szegény tanár nénire, olyan rosszul állt a kezemben olló, horgolótű, kalapács, fakanál, bármi. Ez felnőttkoromra is így maradt, sőt, az ékszerek sem nagyon érdekeltek.
Aztán úgy bő egy évtizede, keresztlányom mutatott mindenféle tündéri kis állatokat gyöngyből fűzve. Elámultam, hogy az a pici lány miket tud a két kezével készíteni! Addig-addig nyüstölt, hogy egyszer a kezembe vettem a damilt, és nekiálltam egeret fűzni. Óriási ámulatomra sikerült, épp olyan volt, mint a mintafüzetben.:) Attól a naptól kezdve van hobbim, és ha egy napig nem látok gyöngyöt, elvonási tüneteket produkálok.
♥ Blogodon nem akárhogyan mutatod be a munkáidat, hanem mesékbe, történetekbe szőve. Hogyan születnek meg ezek? Először az ékszert készíted el, s utána kreálsz hozzá történetet? Vagy a történet születik meg először, és ez inspirál az alkotásban?♥ A blogolás nekem több mint egy-egy fotót feltenni, mindig is locsogtam-fecsegtem egy-egy bejegyzésben – és sok blogbaráthoz járok látogatóba, ott is kommentelek jobbra-balra. A Gyűrűk Urát rongyosra olvastam, nagyon szeretem (a film-trilógiát is). Aztán nemrégiben fűztem egy medált, amiben a kék rivoli Arwen királyné szeme színére emlékeztetett –tényleg, nem csak úgy utólag találtam ki! -, elneveztem Esthajnalcsillagnak, és Arwen Undómiel emlékének ajánlottam.
Utána jött egy medál Boromir emlékére, és azóta nincs megállás, jönnek a gyöngyök a regény/film egy-egy teremtményének ajánlva.:)
Volt olyan, hogy nézegettem a gyöngyöket, a színekről eszembe jutott egy szereplő, és utólag találtam ki mesét.
De olyan is volt, hogy célirányosan fűztem, mert nagyon akartam egy regénybeli alak vagy történet mellé készíteni valamit. Az is megtörtént már, hogy ajándékba kaptam egy csodás gyöngyhímzett medált, és ahhoz találtam ki mesét.
♥ Úgy látom, hogy a Gyűrűk Ura nagy hatással van Rád az alkotás során, és a Harry Potter is megihletett. Vannak további kedvenceid is?♥ Amióta a betűket ismerem, szinte megszállottan olvasok. Sokat és mindenfélét: verseket, szépirodalmat, „klasszikusokat”, ponyvát, krimit, horrort, vámpírosat, és persze mesét. A könyvespolcon és az éjjeliszekrényen jól megférnek egymás mellett József Attila, Dosztojevszkij, Tamási Áron, Stephen King, Móricz Zsigmond, Rejtő Jenő, Vavyan Fable, és persze Tolkien és J. K. Rowling.:)
A Harry Potter-féle medáloknak külön története van: egy gyöngyös blogbarátságból igazi, „élő” barátság lett, együtt néztük meg az utolsó HP filmet, és mint mindig ha találkozunk, fűztünk valamit egymásnak. Az alkalom hozta, hogy az ajándék nyakláncokat elneveztük egy-egy kedvenc szereplőről. Mondtam én, hogy nem nőtt be a fejem lágya.:)
♥ Mesélnél egy kicsit a technikádról?♥ Tűvel és cérnával, vagy vékony damillal gyöngyözök. Régi kedvencem a peyote – mozaik – technika, ami alapvetően rendkívül egyszerű: felfűzöl egy sor gyöngyöt, a következő sorban mindig egyet átugrasz, a második gyöngyön öltesz át, a sor végén fordulsz – ám hihetetlenül sokféle eredményt kapsz, attól függően, hogy egyenes sorokat fűzöl, vagy körben, három/négy/öt/bárhányszögben, hullámosan; lehet golyót körbefűzni, bármilyen háromdimenziós formát megfűzni…
Egy csoda, ráadásul a sorok, színek rendszeres ismétlődése megnyugtat, ellazít – ez az én mantrázós technikám.:)
Mostanában sok mandala-szerű medált fűzök, bentről kezdődik a középpontból, és végtelen variációban folytatódhat körről-körre.
♥ Jelenleg min dolgozol?♥ Most kezdtem két szettet, titkos, mert ajándék lesz, a kézműveskedő blogisták körében jól ismert PIF játék keretében. Viszont megmutatok egy karkötőt, amit befejeztem ugyan, de egyrészt rövid lett, másrészt kitaláltam, hogy a gombot (kapocs helyett) hogy varrjam rá jobban, a végét visszabontottam, úgyhogy futó projektnek tekinthető.
♥ Van kedvenc munkád?♥ Mindegyik! Az is, amivel szenvedtem kicsit, ami nem tetszett és ollót kapott, mert számomra a kedvenc maga a gyöngyfűzés, a kitalálás vagy minta-olvasás, körülnézni a neten ötletet keresve, aztán fűzni, számolni, fűzni, bontani, izgatottan lesni, hogy mutat a végeredmény, aztán gyorsan belekezdeni egy újba!
♥ Mit jelent számodra a Made With Love?♥ Az örömet, amit a két kezem munkája okoz – nekem és másoknak. Azt, hogy minden kézzel készített ékszer, tárgy, étel, rajz egyedi, mert akkor is benne van a szívünk-lelkünk, ha minta, recept vagy sablon után készítettük.
♥ Vásároltál már a madewithlove.hu-n? ♥ Vásárolni még nem vásároltam… viszont tulajdonos vagyok, mert óriási örömömre megnyertem a Gyöngypláza és a Madewithlove.hu játékát :))) Enyém lett Decsi-Kiss Dorka csodaszép peyote (!!!) fülbevalója, és három
gyönyörűséges csillogó sál. Itt is köszönöm nektek a játékot! Úgyhogy ezek után a vásárlás sem várathat sokat magára.
♥ Hol lehet Téged megtalálni?♥ Szeretettel, örömmel, gyöngyökkel és mesékkel várok mindenkit a blogomon:
http://cimbilimbi.blogspot.com, e-mail címem: cimbilimbiblogoldaja@yahoo.com.
♥
Kedves Cimbi, köszönjük szépen az interjút, a további munkádhoz sok sikert kívánunk!:)Kedves Olvasóink! Jövő héten újabb tehetséges kézművessel ismerkedhettek meg. Ne feledjétek figyelemmel kísérni a riportsorozatot, mert decemberben meglepetéssel készülünk ehhez kapcsolódóan.:) A további beszélgetéseket itt találjátok.
